Nos két szakmám van a vesztegetés és a leánykérés. Látom itt kialakulóban van egy komoly ajánlatdömping, én is megteszem a magamét. Sose tudni, hátha lesz egy hölgy akinek horogra akadt egy hal. Legalább megvacsorálunk.
Nyalkának talán nem mondanám magam, (kivéve mikor az albán krémes a mellyszőrzetembe kenyődik) Tsudri magassága számomra, egyszerűen a jövő. A buktatókkal (nem tudok a témánál maradni, helyesen bukta tavak. Azt úgy képzeld el, hogy a szomszéd medencéjét derékig töltöd baracklekvárral ráhányod a tésztát, odacsapsz a közepibe egy csattanós hasast és marha boldog vagy) teli és nem is közeli jövő. Azt a magasságot elérni, (százhuszonkilenc centi!!!, tudom a másik csak vicc) szükségeltetik, egy kis kosár majonézes kolbász, (lehet csípőske) két szakaszátszálló, bármely tömegközlekedési eszközön, egy vagy két darab ötfokozatú (dizel is jó) festőlétra, szemüveg és ha az már van, egy jó vastag könyv, valamint nagyon-nagyon sok türelem és kitartás a hosszú, fáradtságos utazás miatt. 129cm, komoly távolság, felfelé meg pláne.
Még egyértelműbb leszek, ma ebédnél a vájlingot meg kellett másznom, hogy hozzájussak a benne tárolt szilvás gombóchoz. Nehéz ügy, mert mikor a tetején vagy, csúszik a prézli. Villát nem is használok, (mondjuk úgy néz ki a kezemben, mint Poszeidon elcseszett lándzsája. Eggyel több ága van.) felülről, olyan Micimackósan berágom magam és elegánsan kifelé hessegetem a büfit.
Már közepes testű kutyát sem tartunk, mert eltaposnak, főleg mikor a kutyatál körül őgyelgek. Pedig a Csirkés Cseppi a gyengém és elhihetitek, komoly merítési mélység után adtam le voksomat.
Ha olybá tűnik, hogy magasságom kívánni valót hagy maga után, ne ijedjetek meg. Szélességgel pótolom. Alakom elsősorban egy Á betűre hasonlít, ahol a vessző a fejem....a közismert boyler test, olyan dícséret, amire tudom, nem szolgáltam rá. Mégis fűnyírás után, én is messze látok az alföldön és szinte felboríthatatlan vitéz vagyok, főleg fekvő helyzetben. Igaz ilyenkor meg a fejem nem éri el a vánkost, de ez már nem a magasság számlájára írandó. Ha hason fekszem, kicsit lelóg a fejem na..!
Lakhelyem összeforrt a művészettel. Egy világhírű filmcsillag telekszomszédja voltam, de tisztaságmániás lévén, sajna nem ápolt velem jó kapcsolatot. Talán hallottatok a nagyszerűről. Neve Shrek, a derék katona. Láttam egy két filmjét. Fantasztikus volt, ahogy azt a grál nevű micsodát keresték. Nem találták meg, pedig forgatás után megsúgtam nekik, hogy igazából az egy német festőművész, aki a Csend Hangjai címmel háromfelvonásost komponált, nádihegedűre és bikacsökre.
Érdemes lenne egyszer megtudakolni a bikától, hol van az ő csöke. Nagyjából egy szinten lehet a hónommal, ez szintén különleges testrész, alja van, de teteje nincs. Na de nem engedem magam elkalandozni, nem vagyok típusa...
Szőrmentén megemlékezem ruházatomról is. A ruhám a szőr mentén helyezkedik el. Mindjárt az elejére kívánkozik, izom illatú trikom. Ez ilyen szélfútta, lyukacsos mintázattal árnyékolja, kikandikáló, Nap cserzette mellbimbóimat. Köldök felett hirtelen ér véget, ami nem baj, mert van egy olyan szokásom, ha gondolkodom, mindig beletúrok, hátha tartalmaz valami maradékot a reggeliből. (ez olyan entellektüel, nekünk pénzembereknek elengedhetetlen, hogy valamivel megkülönböztessük magunkat.) A nadrágot első sorban a patina és a nagy zsebek miatt preferálom. Ez a preferáció, évtizedes bizonyítás eredménye. Sosem hagyott el, bár néhány generáljavítás, gatyamadzag, befőttes gumi, ziherejsztű képében már meg-meg töri az unalmas szürkeséget. Lábbélim a már sokat emlegetett Honecker szandál. Ismeritek, csak röviden. Tehát ez két pontosan méretre vágott hungarocell darab, amelyen keresztbe átvezetünk egy-egy rolóhúzó gurtnit. A gurtnira ráírjuk filctollal, hogy "SONY" és mehetünk.
Igen-igen, jól gondoljátok. Akkor a belbeccsel van a baj...Pedig igyekszem.
Utolsó leánykérésnél még térdre is ereszkedtem. Ezt nem kellett volna, mert rátérdeltem a szakállamra, ettől arcra borultam, az ajiba vitt hagymás saslik hurkapálcája, átszúrta a tokámat, a hús meg leesett a földre. Drága mulatság!!
Nagyon szeretem a sportközvetítéseket, de úgy hiszem a családi harmónia akkor teljesedik ki, ha a mérkőzés végén még átbeszéljük egy-egy órácskában a leseket, kimaradt helyzeteket, a hülye bíróról pedig, tányércsapkodással emlékezünk meg.
Ugyancsak erős oldalam a száj higiéne. Elsősorban, az alkohol tartalmú szájvizeket preferálom. Ez lehet az egyszerű szunyókálós koccintóstól, a legvadabb ablakpucolókig minden. Mégis gyengém, a finomaknál finomabb, arcvizek. Körmöt persze nem vágok, de ez a testkinövés, kapaszkodásra rendkívül alkalmas. A takarékosság jegyében, egy gumival fogom össze a hajam és jó hír, hogy pár éve már gumi nélkül is úgy marad. Egy rezes kalandom alkalmával elcsapott a vonat, így az egyik arcom teljesen hiányzik. A felső. Elég egy is én már csak tudom. Viszont tényleg zavaró, mikor kérődzés közben, a jobbra csücsörítő szemem alatt, balról befúj a szél a májtájékomra.
Mint említettem, szakmámra nézve pénzember vagyok. Kezdetben ahhoz a réteghez tartoztam, aki rendkívül sokkal bír tartozni. Azóta továbbléptem, ma már a tartozik és követel osztályt sikerült meghódítanom. Sokat emlegetett nagyapámnál jártam ki ezt a pénzemberi iskolát. Egyetlen mondat volt a tananyag. Kisfiam, ha nincs pénzed nem tudod megadnia kölcsönt, ha van eldöntheted. Ez az álláspont, mára annyira népszerűvé vált, hogy egész országok gyakorolják.
Átmenetileg, míg nem találok új mecénást a piacon dolgozom. Minden nap kijárok és rövid szatyrokból, hosszú kolbászokat próbálok eltulajdonítani. Ha felhívásom érdeklődőre talál, ígérem nyáron több piacra is el fogunk üdülni, én tudom a nyár a pihenés, kikapcsolódás ideje. Már ha épp szabadlábon vagyok.
Búcsúzóul néhány szó, méltán híres kéjlakomról. Tudni kell, hogy kicsit rosszul hallok mind az egy fülemre és a szememre nem különben. Ezért zavar, ha a zsúfolt berendezés megakadályozza a hang egyenes irányba való haladéktalan terjedését. Ennek fényében rendeztem be, mocsár melletti vityillómat. Egy ágy van benne, az ágy mellett egy vödör bor. Este abba teszem a zoknimat. Kipróbált módszer, csak így marad meg mindkettő reggelig. Ez mellet egy bili, a falon egy sózott varjú. Bár ennek a szárnya valamiért elengedett és mióta nálam van duplájára hízott pedig nem is eszik. Tv a szomszédban. Nyugalom az első fél évben, míg jól meg nem ismerjük egymást, lábtól alszunk, mert a kisördög viszont nem alszik.
Hát mi kell még a boldogsághoz?
