Szia!
Ebben igazad van, de ha megnézed
polgarmaercell ehhez még messze van, mint sokan mások is rajta kívül. A tornyot is igazán akkor éri meg maxolni ha a csapat jutalomba is maxolva van, amennyiben ez nincs meg akkor a 3. szint jutalmai és a ráfordított költség messze nincsen arányban . Nagyon sok testvériség jó ha 10 ládáig megcsinálja a bajnokságot, ahhoz ha mindenki hozza a saját részét nem kell 20. tartomány fölé menni. ( még addig se )
Egy másik fórum témánál te is azt írtad hogy nincsen elegendő kis állat eledel, ha így nézed a toronynál és a bajnokságnál is , ha mindent etetsz ami ideális lenne hozzá nem biztos hogy van elegendő állat eledeled hozzá.
Szia Kira!
Éppen azért kezdtem a mondatomat azzal, hogy ha valaki ennyit és annyit harcol... Aki nem így játszik, azokra a tapasztalatomból fakadó megállapításom nem vonatkozik, ahogyan 20 vagy annál több tartomány nyitása sem.
Nem nézem meg, vagy csak nagyon kirívó esetben annak a városát, aki itt fórumozik. Előfordult már, hogy megkerestem a szerveren valakit, mert olyan irányú kérdést tett fel ami abból fakadt, hogy most akkor mit kell tennie, és ahhoz hogy segíthessek meg kellett néznem a városát.
Sok testvériségben sokfélék a célok, vagy egyáltalán nincsen közös cél, így a szerteágazó játékstílusok között eszembe sem jut valami általánosat javasolni, vagy párhuzamot vonni közöttük.
Ha példát hozok, az akkor a leginkább hiteles, ha saját kútfőből teszem és ebből fakadóan azt a helyzetet, állapotot tükrözi, amiben éppen vagyok, ahol a testvériségemben tartanak a kitűzött célok. Nem tudok mások fejével gondolkodni, és nem is szeretnék, mert mindenki úgy játszik, ahogyan akar, vagy ahogyan tud.
Egyetértek veled, hogy nem eléggé csábító, sőt komolyan veszteséges tud lenni azoknak a torony, akik kimaxolják, de a társaik részéről ez nem történik meg, és a végére nem jön össze annyi pontszám, hogy megkaphassa a csapat a max jutalmat. Emiatt elég sokat vándoroltak már a játékosok Elvenarban, mert van az a pont amikor náluk is betelik a pohár. Keresnek maguknak olyan tesvériséget, ahol fontos szerepet kap a tornyozás, és minden héten összejön a munkáért megérdemelt teljes jutalom.
A bajnokságokban már nem ennyire éles a határvonal és az egyéni teljesítmények összemosódnak a végeredményt illetően. Erre találták ki a testvériségek a minimum pontszámot, minden tagra kiterjesztve, ahol ez fontos. A bajnokság végén kivétel nélkül mindenki megkap mindent, amit a csapat megcsinált és ez sokszor feszültséget szül, amikor valaki rendre alulteljesít, de a közösen elért eredményekből azonosan veszi ki a hasznát, mert a jutalmazás így van kitalálva.
Egy olyan testvériségben, ahol a ládákra is van cél, ott a csapat nem visz magával sokáig ilyen stílusban játszó társat. Az egységben mozgó csapatoknál a visszahúzóerő idővel kipottyan, mert a közösség összetartását gyengíti és az együttes teljesítményt is csökkenti.
Mind a torony, mind a bajnokság olyan játékelem, melyek amennyire erősíthetik, annyira gyengíthetik is a csapatok összetartó erejét, attól függően hol, milyen célokat tűznek közösen maguk elé a szövetségek.
Szerencsés az a helyzet, ahol teljes egyetértésben működik minden e téren, viszont ha nem, akkor az elégedetlen játékosok elindulnak olyan helyet keresni maguknak, ahol az összhang, a közös célok egybecsengenek az elvárásaikkal és az egyéni teljesítményeikkel. Elmegy az első, majd a második, aztán még három és annak a csapatnak annyi...szétesik.
Láttunk már erre példát Elvenarban, és lesz is még a jövőben, aminek ha nem valami személyes ütközés az oka, akkor általában a közösségi munkák hiányosságai hozzák kényszerűségből döntéshelyzetbe az erősebben húzó tagokat. Ma már egy komolyan aktív csapatot nem egyszerű újra összehozni, ahogyan megtartani sem.
Ott ahol teljesen mindegy, hogy mit hoz össze a csapat egy tornyozás, vagy bajknokság végén, ott az is mindegy, hogy ki hogyan teljesít. Az ilyen csapatokban valójában egyéni játékot játszók vannak, amellett, hogy a csapat adta előnyöket is élvezik (látogatás-kereskedés), és kedvükre játszhatnak. Számukra nem fontos az, amiről feljebb írtam, viszont szeretik a játékot, ami részemről is öröm.