Rikari
Veterán
A játékszabályokkal semmi bajom, legfeljebb az általad kidomborított vadászati elméleteddel nem értek egyet. Amit írtam a lopásról, az nem hazugság, hanem egy olyan megállapítás volt, amit a játékon belül már sokaktól hallottam, és magam is így éltem meg, amikor a saját bőrömön tapasztaltam.Jó hát azért, mert nem értesz egyet a játékszabályokkal, azért még nem kell hazudozni tolvajokról meg lopásról.
A csodák minden játékos számára nyitva állnak, versengeni értük teljesen szabályos. Ez az igazság.
Az már önmagában a testvériségi rendszerek önzősége, hogy azt hiszik, a játékosok csodái a tulajdonukat képezik és ezért létrehozták a láncolás rendszerét, hogy kizárják a többi játékost. Ezzel sincs baj, bármely csapat maga választja meg a stratégiáját. De ha ez az érdeke egy testvériségnek, akkor ezt az érdeket megvédeni ugyanúgy erőfeszítésbe kerül, mert ez nem egy jog, hogy övé a tagjai csodáinak a ládái.
Amikor egy testvériség láncol, ott 0 TPért lehet megszerezni a csodák ládáit, ennél csak rosszabb hatásfokot lehet vadászattal elérni. Kvázi a láncolás a leghatékonyabb TP vadászati módszer.
A testvériségekben futó láncokat pont a vadászok ellen és a TP felhasználás közvetlen, gyors mozgatásának érdekében hozták létre a csapatok. Felütötte a fejét egy kellemetlen jelenség, a csapatok reagáltak rá és megszülettek a láncok. Mondhatjuk azt is, hogy a vadászok hozták létre a láncokat, ha végigmegyünk az egyenleten. Valahogy védekezni kellett velük szemben a csapatoknak.
Azt én nem tartom önzőségnek, ha az általam letett csodának hasznait a csapatom kapja meg. A csoda az enyém és én velük játszom minden nap, egy az örömünk és a bánatunk, no meg a dühünk is, amikor idegen tolakodik közénk nyerészkedni egy csodánkban.
Látom azt is, hogy ha bent van egy vadász valahol, akkor a csapat tagjai egyként lépnek fel ellene, és azt sem nézve, hogy mekkora áldozatot kell hozniuk kilökik maguk közül annyira, hogy veszteséggel záruljon a számára a vadászott csoda. Minden valamire való csapat és csapatjátékos védi a portáját, a hasznait. Az előnyöket a sajátjainak adja ezáltal a csapata is fejlődik. Ebben én nem látok semmi kivetni valót, sőt helyeslem a taktikát, amivel pszichésen és szociálisan is az összetartozásukat erősítik.
A csodáim úgye úgy fejlődnek, hogy a csapatom által megszerzett közös bajnoksági pontszámok, rúnák és az általam meghódított tartományok által kapott pontok kerülnek be, tehát nekik köszönhetőek a pontjaim nagy része. A csodákban lévő ládák jutalmai őket illetik meg és nem egy idegent, aki az ég világon semmiben nem segített nekem. Ha módomban áll, akkor én továbbra is a csapatom tagjait kívánom támogatni, mintegy visszaforgatva a közösségemtől kapott előnyt, hozzátéve a sajátomat is.
Amikor azt írod, hogy láncolással 0 tp-vel lehet ládához jutni azt mondjuk nem értem. Amikor meg azt írod, hogy a tp lánc a vadászat leghatékonyabb módszere, és erre hajazott Calyr fejtegetése is nem tudok veletek egyet érteni. Amikor adott egy 1100 pontot megkívánó csoda és abba az első helyért valaki betesz láncolással 650 pontot, akkor ennyi pontért kap a ládákból pl. 60 TP-ét és 3 rúnát. Erre én azt mondom, hogy megérdemelte, hiszen a segítségével az én csodám közelebb ment a szintemeléshez. Az első ládákat megszerezni, hogy azokért sokkal több pontot adsz, mint amennyi kapsz, az nem vadászat.
A vadászat ott kezdődik, amikor kevesebb pont betételével nyersz magasabb jutalmat. Az ilyen lehetőségekért járják Elvenar utcáit és hajtogatják a városok csodáit a vadászok, hátha találnak egy olyan csodát, ahol a minimál betétellel, maximum kivétel az eredmény. A két dolgot még véletlenül sem lehet összemosni. Az egyik az láncolás és csapatmunka, a másik vadászat, mely kifejezetten egyéni akció.
Nekem egyikkel sincs semmi bajom. Láncolással fejlesztem a csodáimat, a vadászokat pedig hatástalanítom, amennyire csak tudom.