A természet újjáéledése [történetírás]

[DeletedUser]

Közben a törp hordától közrefogott építőmestert egy fényes, óriás szobrokkal és kohókkal zsúfolt terembe lökték.
- Mindegy, egyedül úgysem találtam volna ide! - mormogta és elixíres butykosát egy félig nyitott rézolvasztóba vágta. A robbanás megrepesztette a kohó gránit falát és füsttel árasztotta el a termet.

 

[DeletedUser69]

Az építőmester megrázta a fejét, és próbált úrrá lenni a nagy bumm okozta amnéziáján.
-Ki is vagyok én?- töprengett, de csak füst, kohók, és büdös vette körül. Logikusan levonta a következtetést:
-Hát persze, én vagyok Izé, a kovácsmester! És tudom is, miért vagyok itt!

 

[DeletedUser240]

Azzal feltápászkodott a padlóról, lesöpörte ruhájáról a kőport, és felállt a kőhalom mögött, amit a detonáció zúdított elé. Ahogy igyekezett a derengő fényben szemeit meresztgetni, akkor látta csak meg...

 

[DeletedUser]

A kovácsmestert.
- Azannya! ha ez egy tükör, hol a széle? - gondolta, de hamar rá kellett döbbennie az igazságra, mert a kovácsmester rágyújtott egy, addig a zsebében lebzselő répára és rekedtes hangon megkérdezte.
- Sakkozunk?

 

[DeletedUser69]

A teljesen összezavarodott építőmester-csak úgy megszokásból- az égre emelte tekintetét, majd úgy is maradt...
A földalatti csarnok tetejét jó darabon beszakította a robbanás, és egy ereszkedő léghajó gondolája vált láthatóvá a nyílásban, majd meg is szorult odafenn.
-Köteleket, ti világ barmai- üvöltözött valaki, és máris több gombolyag fonott kender tekeredett le a földig.

 

[DeletedUser]

Fonott kendert még nem szívtam - gondolta a kovácsmester és rögtön jobb kedve kerekedett.

 

[DeletedUser]

De jókedve hamar elillant. Egészen pontosan abban a pillantásban, mikor a strázsamester alkalmilag a fejére hullott. De ki hibáztathatná, ezt derék és derékban bővelkedő katonát. Sosem kérkedett kötéltáncos múltjával.
A kovács, letörölte magáról az égi áldás maradványait és egy ájult törpre mutatva, odaszólt a dermedt építőmesternek
-- Komám, elgurult egy sötét gyalog, állítsad föl azt is!

 

[DeletedUser69]

Mindeközben a köteleken keresztül folytatódott az elfek inváziója, amint földet értek, fegyelmezetten kupán csapták az éledező törpöket, majd megkötözve egy sarokba cipelték őket.
Most már csak az volt hátra...

 

[DeletedUser240]

..., hogy a sok kis bűzös, izzadt test közül előkerítsék azt az egyet, akinek tulajdonosánál a tekercs volt. - De honnét fogjuk tudni? - mondta ki hangosan is a kérdést a kovácsmester, ami már egy ideje ott forgott cimborája, az építőmester fejében is. - A pipa!- vágták rá, szinte egyszerre a kézenfekvő megoldást. Ebben a pillanatban két karcsú alak árnyéka vetődött az egyik szikraesőt szóró kohóval szemközti falra.

 

[DeletedUser]

Egyelőre úgy tűnt, a beszakadt tetejű csarnokot, árnyékostul, tekercsestül, ájult törpöstül uralmuk alá vonják az égből a mennyezeten keresztül érkezők. De, a közben alig hallható trappolás, a gomolygó porfellegen keresztül testet öltött. Egy láthatóan vezérnek öltözött törp vezetésével az aprónép végeláthatatlan sorai masíroztak a terembe, szakállig felfegyverkezett kalapácsokkal.
-- Állj fel ha tárgyalni akarsz! -- vetette oda gúnyosan a kovácsmester a törp vezérnek. De az nem válaszolt, csak intett és a megnyíló sorok között egy közepesen borostás és még annál is megviseltebb külsejű törp anyó lépett a csapat elé.
-- Fiam! - szólt áhitattal a kovácshoz.

 

[DeletedUser69]

A patkolóműhely gazdája természetesen nem vette magára az áhítatot. Zavartan körülnézett, hol lehet a néni kisfia, de mivel sehol nem lelt törpfiókát, elegánsan túllépett a kérdésen, és a szakállas aprónép vezéréhez fordult.
-Szerintem ez patthelyzet- mutatott a fegyveres törpökre, majd a strázsamesterrel érkező, kapával-kaszával-kakaóspálinkával érkezett elfekre.

 

[DeletedUser240]

Ha-ha-ha! - bújt be egy finom kacaj a bejáraton, és pattogott egyik sziklafaltól a másik még ép kohóig, s ez a csengettyűként szóló hang mind a törpöket, mind az elfeket arra késztette, hogy ugyan úgy tegyenek, mint a kovácsmester és szívbéli jóbarátja. A nyílás felé emelték tekintetüket, ahol éppen akkor jelent meg a varázslónő, nyomában a főpappal. Nos, kedveskéim- szólalt meg ekkor, - kérem a tekercset! - s a nyomaték kedvéért elővette varázspálcáját. Mindannyian megdöbbenve szemlélték, a kovácsmester pedig meg mert volna rá esküdni, hogy a varázslónő egyetlen másodpercre sem nyitotta ki cseresznye színű ajkait.

 

[DeletedUser]

-- Ne tovább! -- fordult a varázslónő felé az ősz törp hölgy, ki csak rőfnyire nőtt, de szava bár rekedtesen hangzott, súlya egyenlőnek tűnt a varázslónő szavával. Feléjük lépett, koszlott gúnyája csettintésre porfellegbe burkolózott, kavicsok repkedtek a csarnok menyezete felé. Majd egy rúna jelent meg, porból előtűnő kérges tenyerében, fénye a smaragdzöld páncélokon táncolt mely mostmár őt és csapatát vértezte.
--Szétrobbanthatnám! És minden szilánkja helyén Kapuőrök vigyáznák léptemet! Menjetek békével, ha még tudtok békével járni! Ti a Nap Gyermekei mindent felemésztettetek már magatok körül és gyűlöletetek tönkretette a természetet. A tekercsetek nincs nálunk és hogy hol van, csak az Öreg Sárkány Jósdájában tudhatjátok meg. Ő érti a jövőt, mert érzi a jelent és látja a múltat! -- ezzel sarkon fordult és kíséretével elindult a mélybe.

 

[DeletedUser69]

A három mester- a kovács, az építő és a szállás- döbbenten néztek utána, majd egymás felé fordultak.
-Még hogy mi emésztünk fel mindent?- dühöngött a kovács- ezek kalapálják szét a világ gerincét, lyukakat ütnek a téridő-kontinuumba...
-Ezzel nem jutunk előbbre-csillapította barátját az építőmester- Akkor most mi legyen?- és várakozóan a varázslónőre nézett.

 

[DeletedUser240]

- Mi sem egyszerűbb. Követjük ezt a, khm, pipaszagot, ami idáig vezetett minket... - amikor befejezte mondandóját, hátravetette fejét, amitől fényes haja elkezdett hullámozni egészen a derekáig, kecses nyaka pedig úgy tűnt, nyúlt még vagy két centit, és legalább ennyit vékonyodott, és ettől az apró mozdulattól még törékenyebbnek hatott.
- Te is hallottad, mit mondott Miss Mágika ?- kérdezte barátját, hangjában nem titkolt megvetéssel a kovácsmester, majd még mindig feldúltan beleharapott a répába, aminek párját oda nyújtotta az építőmesternek.
- Bizony, hallottam - ejtette nyomatékkal a szavakat az építőmester - de nem láttam. Majd hatalmasat harapva a répába...

 

[DeletedUser]

....egy vastagvégű, plajbászt kotort elő, végtelenbe burkolódzó zsebéből és mintegy szemrehányóan, a kardtáncosokhoz fordult.
- A léghajó utat nálam kell fizetni, az alkalmi kedvezmények csak a kórházi kezelés befejeztével érvényesíthetők! - vetette oda és egy kormos füzetkét (melyet a gomblabdarúgó világbajnoki döntő, tavaly esedékessé múlt, két zsöllyére szóló jegyének, társaságában lelt) fecnikre tépve, de a lapokon szereplő összeget, a szigorú elszámolás előírásainak megfelelően láttamozva, nyújtotta át, azzal a mostmár biztató, de szimpatikusnak továbbra sem tűnő félmondattal , hogy --Ez még nem a retour madárkáim! - majd a Titokzatos Monszun fedélzetére lépve, eloldotta a köteleket és átmenetileg kivitorlázott a történetből.

 

[DeletedUser69]

A kovács kissé hisztérikusan rántotta meg a vállát, bal szeme mintegy 17 alkalommal megrándult.
-Ne kacsingass, egykomám, abból nem élünk meg!-förmedt rá a szállásmester- Evvel még számolok a hajóm miatt, de addig is:- Időszak, előre, kor, vegyék fel a lépést! Hölgyem, indulunk!
Azzal a léghajó személyzete kissé megtépázva, de alakzatba állt, s a varázsnő előtt elindultak. A többi jelenlévő rendezetlen hordaként zúdult utánuk, mert a kürtő szája magasan volt, felmászni nehéz lévén...

 

[DeletedUser240]

Ahogy másztak felfelé a hideg, sikamlós köveken, egyre csak a hátuk mögött hallották a strázsamester öblös hangját: - Csak érjek ki a levegőre..., majd Éééén előkerítem..., méghogy az én drágámat, az a pöffeszkedő senkiházi.
Így dohogott tovább útján, ami számára különösen megterhelő volt, tekintve méretes pocakját. A varázslónő intett a főpapnak, hogy várják meg a menetet, azután Ők ketten szépen felemelkedtek a magasba egy lenyúló méregzöld lián karikába pöndörödő indáján állva.

 

[DeletedUser69]

...mindeközben az építőmester és az általa eltulajdonított léghajó drámai magasságokba emelkedtek. Elian(az építőmester) szép kék arca a lila árnyalatait vette fel, részben, mert a levegő egyre kevesebbnek bizonyult, részben pedig mert rájött, gőze sincs arról, hogyan is irányíthatná vagy állíthatná meg a hajót. Kétségbeesetten kuksolt a kosárban.

 

[DeletedUser256]

..már órák óta. Az építőmester semmihez sem értett, (vagyis az építéshez értett, de annak abban a pillanatban semmi hasznát nem vette...), pláne nem a léghajókhoz, tehát tényleg veszélyben volt. Csak egy ősi elf legendára tudott gondolni, csak ez az egy dolog járt a fejében, hogy odafenn nincs narancsbogyó-pálinka... És még volt egy dolog, ami ennél veszélyesebb volt, bár Elian elhanyagolhatónak tartotta: az, hogy kezdett egyre kevésbé levegőt kapni, és ezzel együtt a mágiája is gyengült. Fogalma nem volt, hogy mit csináljon.