Ha át tudod adni az irányítást valami vagy valaki nagyobbnak vagy magasabbrendűnek, aki vagy ami biztosan az igazán jót teszi veled, az vezet a boldogsághoz. Akár tetszik, akár nem, akár hiszed, akár nem.
Még ha rossznak, nehéznek is látod te magad, akkor is. Még ha nem érted, mire jó, akkor is. Ez megingathatatlan tény.
Én meg is tapasztaltam, nemcsak tudom, tán ezért merem már kimondani is.
Te boldognak érzed magad akkor ha nem tudsz valamit irányítani bármennyire is szeretnéd???
Mostmár igen. Mert tudom, hogy az lesz az igazán jó. De tényleg. Én ugyan viszonylag sokat látok(érzek), sok oldalt, hátteret, mélységet a dolgokban, de még így is saját magamnál látom legkevésbé, mi a legjobb következő lépés. De mostmár, sokszor átadva az irányítást és utólag látva a nyereséget benne, most már sokkal könnyebb hagyni magam és nem irányítani.
És nem hibázhat senki? Miért kellene ennek a jóvátételével addig várni, amíg meg nem szenved egy új helyért?
Dehogynem hibázhat. Ellenkezés és bosszankodás után újratervez és megoldja ezt is, egy be nem tervezett akadály legyőzésével. Amivel, ha ezt észreveszi, biztos hogy valamivel ügyesebb is lett. Lehet valamit még ezen kívül is nyer, kiderül, hogy más dologban ez jobb hely, stb, stb. Ez egyéntől függ, mennyit profitál ebből. Egy hibából egy játékban. És tán még az igazi életben is hasznosíthatja ezt később, ott nagyobb veszteség nélkül.