Sokan hálásak vagyunk a hiteles tájékoztatásért amit elhozol nekünk. Önzetlenül, időt s fáradtságot nem kímélve.
Kedves Regina!
Köszönöm a kedvességed és hogy értékeled a fórumos újdonságokkal kapcsolatban kifejtett munkámat. Egyben örülök annak is, hogy visszatértél a hercegnős ruciban. Aprócska Piroskát is szerettem, de főként azt a stílust amit a fórumon képviselsz. (Remélem nem lőttem nagyon mellé.) A világban és a fórumon is szükség van kedvességre, olyan szeretetre amit a bejegyzésedben most is érzek. Kihat ez a fórumos életünkre a játékunkra és az éppen olvasó módban itt lévő társaink hangulatára is. Nélkülözhetetlenek az ilyen gyöngyök a nyakláncon. Ezek a fényesek és ettől ragyog a teljes nyakék, díszítve a viselője nyakát.
Sajnos a Bétás hírek nagyon sokszor változnak, de annak ellenére, hogy mire élesszerverre kerülnek az újdonságok, mégis adhatnak valamilyen támpontot, ha nem is a teljesség igényével. A Béta szerver egy próbaverziónak tekinthető játékmenet, ami állandóan korrigálásokat kap és menni kell utána. A szerverhez kapcsolt fórumon sok játékos visszajelzéseinek köszönhetően mindig finomodnak a követelmények.
Azt viszont sosem fogom megérteni, hogy az Inno miért lövi szinte minden esetben túl az egyes játékelemek igényeit, hogy aztán abból általában vissza kelljen vennie. Olyan érzésem van ilyenkor, mintha a beállítások nem tükröznék a valós játékmenetet. Akik ezzel foglalkoznak nem játszanak, vagy ha igen, akkor figyelmetlenek. Nem veszik számításba a városok szintjeinek megfelelő elvárásokat, amit követelményként állítanak be. Amíg valami bizonyos játékosoknak diadalmenet, addig ugyanaz a másiknak kínlódás, mert a játékegyensúly (mennyire utálom már ezt a szót) érdekében satuféket alkalmaznak. Legyen minden nehezebb (nincsen ezzel bajom) annak, aki már fejlett annyira, hogy vehesse az akadályokat, de annak jobban örülnék ha a realitások talaján maradnánk.
A teljes játékunkra nagyon rossz hatással vannak azok a mozdulatok, amikor nyílik a tenyér, megmutatom mim van, de te nem kapod meg. Másnak nem csak megmutatom, hanem az ölébe pottyantom, megint másnak megmutatom, de csak egy csipetet adok belőle. Annak aminek mindenki nagyon örülne, azt meg már meg sem mutatom. Új kör. Hátam mögé teszem a kezem és rád bízom jobb, vagy bal, miközben én tudom, hogy egyikben sincsen semmi. Új menet és azt mondod bal, miközben átcserélek a hátam mögött és megint semmi. Fogytán a türelmem és kérem mutasd meg mindkét kezed és akkor van benne ugyan valami, de az olyan kicsi, hogy alig látszik, viszont azt pont nem mondhatom, hogy átvertél.
