Történet az új és kevésbé új szomszédaimról-fórum challange

[DeletedUser256]

Sziasztok! Ezennel elindítom az első fórum-cselenzset: Írj egy történetet minimum 10 felfedezett szomszédod nevével! Erre kihívom m31oti, Erica* dyane30 és csudribudri játékosokat!
Íme, az enyém:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Tibor, a pelikán.
Vándorútra akart indulni. Gondolkodott, mivel. Egyszercsak meglátott egy toyotát. El is indult, de fékeznie kellett, mert eléugrott egy állatkertből szabadult Stalker. [Tudjátok, az gólem varázslónőfejjel.] Pelikán Tibi visszafordult volna, de bedöglött a motor a hepehupán. Stalker megsebesítette.

De ekkor előugrott egy missziós mongúz, felkapta Tibit és adott egy tapaszkát neki a törött szárnyára.

Ezalatt a Koyotáját eltolta egy dömper.

Kiderült, hogy az eset kitervelője bizonyos mirella de frász volt, így hát egy R4-D12-es rakétavetőt fogott, és elmissziósmonguzolt az AranyFa* (*ún. GoldPenis) aljába, ahol Mirella de frász lakott. A mongúz missziós léte ellenére sem tudott fára mászni, így a törpetestvérek: Bencus, Petyus, Csenge és Erica segítségével loopolt fel Tibor, a Pelikán a fára, mert törött karral -ugyebár- nehéz repülni.

Az aranyfa*ra felmászva-felloopolva szembetalálta magát a szembejövő coyotájával, és ijedtében leesett a fáról. Ha a pelikán repülni tudott vóna, s nem hót vóna meg, az én mesém is KOMÁR tartott volna.

*Era időhiányban szenved.

 

[DeletedUser]

Jó ötlet. Tetszik, csak nekem nincs annyi felfedezett szomszédom. Az utolsó frissítés óta maradt harmincnyolc.

 

[DeletedUser434]

Én is akarom, Én is, hívjon majd ki valaki!!!!

 

[DeletedUser256]

Majd csudri, moti vagy erica... De csak az, aki megcsinálta! Különben nem "muri"!

 

[DeletedUser434]

Majd csudri, moti vagy erica... De csak az, aki megcsinálta! Különben nem "muri"!

Igen, Kedves @varga2002 , Én Csudrit, vagy M31otit valószínűsítem, Velük Vagyok napi kontaktban!
Már átnéztem a szomszédaim, és találtam pár, nagyon összepasszoló nevet, így a történetem már körvonalazódott is...

 

[DeletedUser]

Én is akarom, Én is, hívjon majd ki valaki!!!!

Majd gyere ki.

Tsudri : Nem ér elkummantani!

Sajna nekem ez túl könnyű. Nem géniuszságom okán, hanem csupa szomszéd vesz körül és nagyrészük forma 1-ből, lóversenyről vagy fantázi díjbirkozó eseményről érkezett.
Szóval engedek a kihívásnak, de annyi könnyítést kérek, hogy használhassak etruszk írásjeleket, nomád gabona mérő edényeket és írás közben hadd ropogtassak el két szelet lekváros katamaránt.

 

[DeletedUser434]

Majd gyere ki.

Rendben M31oti, majd kimegyek!!!

(Addig nézz be a játékba, mert ismét kilevelezett a postafád... )

 

[DeletedUser256]

Szóval engedek a kihívásnak, de annyi könnyítést kérek, hogy használhassak etruszk írásjeleket, nomád gabona mérő edényeket és írás közben hadd ropogtassak el két szelet lekváros katamaránt.

Az ítélet megszületett.















Itt a vége, ne keresd!
Engedmény meg megadva!

 

[DeletedUser]

Jobbat találtam ki. Az ünnepek után berakom ide az összes szomszédomat és mindenkinek az én szomszédaim nevével kell történetet írni. Az lesz a győztes, aki a legtöbb nevet tud beépíteni a sztoriba. Az első három gyémántot kap Hoshitól (meg én is, mert adom a szomszédaim nevét és össze is gyűjtöm azokat).


u.i: nem lesz könnyű

 

[DeletedUser]

Akkor Te egy oázisban laksz. Mi meg nem tehetünk róla, hogy egzotikum utáni vágyad kiteljesedése, egy ilyen típusú homokbomborodásban ölt testet.

 

[DeletedUser]

Sajnos már a bevezetés meghaladta a teljes, még fogyasztható terjedelmet ezért inkább töröltem. Nem írnék rögtön kisregényt, 10 név, ha el is helyezem a történetben, nem egy felsorolás, nagyon hosszú. Lássuk M.Pirost.

 

[DeletedUser434]

Leszámolás
I. Fejezet - A küldetés
​

napja úton volt már

felé. Az emberek szent könyve, a Biblia szerint, itt fog sor kerülni a végső csatára, az Armageddonra, amikor a „fenevad” erői összecsapnak Isten hadaival. Nem is értette, hogy Ő, mint törzsgyökeres Elf ifjonc - kiknek hite, távolt állt az emberekétől -, hogyan keveredett ebbe, a különös történetbe. Embereket nem is nagyon ismert, kivéve a szomszéd

-t, és a feleségét

-t, valamint a fiúkat

-t. Joci56-ot azért gúnyoltak így, mert egy alkalommal, 56 palacsintát evett meg egyszerre, amely után olyan beteg lett, hogy 3 napig nyomta az ágyat, a név pedig örökre rajta ragadt.

Megpróbált visszaemlékezni arra az éjszakára, amikor, hideg verejtékben úszó testtel arra ébred, hogy az ágya felett lebeg az a valami.....
Ő volt a fekete

órakor történt mindez, pontosan tudja, mert rögtön rápillantott, a vitrinen álmatagon ketyegő vekkerre, és próbálta eldönteni, vajon álmodik -e, vagy sem. Félelmetesen szép jelenség volt, azt meg kell hagyni. Testetlen, néhol áttetsző, alakja fekete tüllbe burkolódzva, éjfekete haja, koronaként repkedett a feje körül, néha egy-egy kósza tincs keresztezte sápadt, vértelen arcát. Ruhájára, fekete gyöngyből hímeztek virágokat. Többek között, volt rajta

, és

is azok közül, melyeket felismerni vélt anyja kertjéből, és még egy csomó, számára ismeretlen virág. Sosem fogja már elfelejteni azt az éjszakát. Szinte beleégett elméjébe az emlék. Éteri-; enyhén parancsoló hangon szólt hozzá az angyal, utasítván, hogy toborozzon csapatot Magának, és haladéktalanul induljanak el, a város felé.
- Ez majd segítségedre lesz - mondta, és az ágyra helyezett, egy csodálatosan szép, ragyogó kardot.
- De mi céllal, és miért Én? - tette fel a kérdést, de addigra a jelenés, már köddé foszlott.
- Á, ez csak egy rossz álom volt! - gondolta, és visszaaludt. Ám, a kard reggel is ott pihent az ágy végében, emlékeztetve rá, hogy nagyon is valóság volt, ami az éjszaka történt. Tétován kezébe fogta, és megérezvén a súlyát, egyből kiszállt az álom a szeméből.
- Küldetésem van, fontos küldetésem! Nekem, egy közönséges Elf kereskedő fiának! - gondolta, és elöntötte a félelemmel vegyes büszkeség.
- Készen állok!


Folyt.köv. ......
(By Macipiri)
/A folytatás előtt: Kedves @Sera , kezdheted fényképezni a szomszédaidat, mert az Én kihívottam, Te leszel majd! /

 

[DeletedUser296]

A lusták dicsősége
1. rész.

Hajdanában-danában élt egyszer egy ifjú ember, ki a lusták népéből származott. Fiatal korára való tekintettel mindenki csak Lacikázta, pedig az ő becsületes neve:

volt. Huligán László a

klubjának tagja volt, de ott sem volt túl aktív. Minden gyűlés alkalmával elaludt. Karácsony havában sem volt ez másképp, a téli megbeszélés alkalmával sem hazudtolta meg önmagát és mély álomba szenderült. Álmában megjelent neki

a

nemzetség fő boszorkánya. Megbízta őt egy

feladattal, hogy lopja el a

csokigyárból a twix csoki titkos receptjét. Whyck, a boszi ígéretet tett, hogy ha sikerrel jár élete végéig el lesz látva csokoládéval és a termelés profitjából is részesülni fog. Huligán László a lustálkodásnál csak egy dolgot szeretett jobban a világon: az édességet. Kapva kapott hát a gondolaton, hogy övé lehet a világ legfinomabb csokijának receptje. Így hát egyezségüket szent varázslattal is hitelesítették. Huligán László elindult hát a leghíresebb francia folyó, a

partjára, hogy megszerezze a titkos twix receptet. A hegyi úton találkozott legjobb barátjával

-sal, a kicsit sem fitt törp királlyal. Almos, nevéhez híven folyton álmos volt, de Arendyll legfinomabb csokijának íze őt is lázba hozta. Így hát útjukat kettesben folytatták tovább. A boszi azonban elfelejtette Huligán Lászlóval közölni, hogy a küldetés némi veszélyt rejt magában és útja során néhány próbatételt is ki kell állnia. Az erdei ösvény egyenesen

Nagy Heródes várához vezetett, aki már régóta hadban állt

-val és az ő veréb seregével. Köztudott volt az emberek és elfek körében, hogy judeai Nagy Heródes (a kémektől paranoiásan félve) csak abban az esetben engedi áthaladni városán a vándorokat, hogy ha azok teljesítik egyetlen lánya

egy kívánságát. A leány egyetlen álma az volt, hogy Sparrow, a verebek hercege megkérje a kezét és feleségül vegye őt. A herceg szíve azonban

királylányért dobogott.
-Bonyolódnak a szerelmi szállak- gondolta magában Huligán László, és már majdnem feladta a lehetetlennek tűnő küldetést, mikor Almos barátjának óriási ötlete támadt:
-Csellel fogjuk rávenni az érintett feleket a frigyre!.....

Folyt. köv...

 

[DeletedUser]

Hali, mennyire jók vagytok!

 

[DeletedUser296]

A lusták dicsősége
2. rész.
Elmentek hát Emeséhez, a tündérek királynőjéhez, hogy előadják tervüket. Emese nagy lakomával fogadta a két elcsigázott, éhes (de leginkább álmos) vándort. Jól tartotta az utazókat, majd megkérte őket, hogy meséljék el mi célból érkeztek Tündérország legszebb városába. A két vándor elregélte utazásuk okát. A királylány hosszasan bámulta a lábai előtt elterülő Arendyll csodálatos látványát. Majd így szólt:
- Miután a veréb herceg, az irántam érzett szerelme ellenére sem tudja megfékezni az ádáz veréb seregeket, melyek állandóan felzabálják a legszebb bogárkolóniámat (emiatt igencsak neheztelek rá) , segítek nektek megejteni ezt az apró cselt. Abban reménykedve, hogy Amastrianna és Sparrow mindent elsöprő szerelme lenyugtatja végre a verebeket és békében élhetünk ezen a csodás vidéken.
Adott hát nekik egy gyémánt fiolát, melyben egy varázslatos szerelmi elixír található.
- Ha az ifjú veréb herceg kiissza a bájitalt és éjfél előtt kimondja a lány nevét a varázslat hatni fog és örökre a szerelem csapdájába esnek.- mondta.
Huligán László nagyon megörült ennek az ajándéknak.
-Köszönjük Emese! -szólt. Majd mélyen meghajoltak a gyönyörű királylány előtt és távoztak.
Elsiettek hát a verebek városába, ahol

, az udvari bolond várta őket. Miután játékos Norbi szerette volna ha a hercege végre megtalálja a lelki békéjét és helyét Arendyll világában örömmel segített a két kalandornak.

-kal, a házi hörcsögével elvitetett egy levelet Amastrianna hercegnőnek, melyben Sparrow herceg nevében titkos találkára hívja. Amastrianna abban a reményben sietett

nagy fájához, hogy élete szerelmével találkozhat. Játékos Norbi a veréb hercegnek is írt levelet Emese királylány pecsétjével ellátva. A két fiatalt ugyanabban az időpontban rendelte Druzil nagy fájához. Már csak egy akadály volt tervük sikerének útjában, hogy hogyan itassák meg a szerelmi elixírt a herceggel. Szerencséjükre a herceg (örömében, hogy a tündér királylány beadja végre a derekát) aznap estére mulatságot szervezett az udvarában. Így már könnyű volt az italába csempészni a varázslatos bájitalt. Druzil nagy fájánál Sparrow herceg meglátta Amastriannát, meglepetésében kimondta a lány nevét és már meg is történt a varázslat. Egy szempillantás alatt elfeledte a gyönyörű tündérlányt és már Amastrianna volt élete párja. Judeai Nagy Heródes mikor megtudta, hogy a vándorok mekkora örömöt okoztak lányának, azonnal szabad áthaladást biztosított városán a két elcsigázott álomszuszéknak. Ráadásul felajánlotta nekik az entek seregének kíséretét, akik a Lynoire partján egészen a trix csokigyárig meneteltek velük. Majd szeretettel meghívta őket leánya és újdonsült szövetségese esküvőjére is. A csokigyár lábánál azonban újabb akadályba ütköztek....

Folyt. köv...

 

[DeletedUser296]

A lusták dicsősége
3. rész

A csokigyár lábánál

hatalmas gólem seregébe ütköztek. Rá kellett döbbeniük, hogy a gyárat RanevleR, a gólemek leghatalmasabbika védte. A két vándor meglátva az óriási gólem sereget elkeseredésében mély álomba zuhant. Álmukból a csata zaja riasztotta őket. Reccsent a fa, roppant a kő, ahogy a két rettenthetetlen sereg egymással harcolt. A két álomszuszék szeméből hirtelen kiröppent az álmosság, mikor

, az óriási ent vezér egyszerre két gólem harcost is porrá zúzott, majd egyenesen a gólemek királya, RanevleR irányába vetette magát. A csata zaja hirtelen elhalkult, az entek és a gólemek a két megszeppent vándorral egyetemben szájtátva figyelték a két nagyszerű harcos küzdelmét. Hosszú ideje folyt már ez a kilátástalannak tűnő viadal , mikor Tealq egy (enthez képest) hirtelen mozdulattal összezúzta a gólem királyt. Az entek üdvrivalgásban törtek ki, ágaik recsegtek-ropogtak, ahogy rázták őket örömükben. A két vándor is ujjongot a boldogságtól és egyenesen a csokigyár hatalmas kapuja felé rohantak, hogy megszerezhessék végre a titkos receptet. Beérve a csokimanufaktúra óriási tárnáiba tátva maradt a szájuk a rengeteg csoki láttán. Megkeresték a receptet, mely egy kéken ragyogó kristály könyvben volt elrejtve és közben dugig tömték magukat a finomabbnál-finomabb édeséggel. Majd sietve indultak tovább a híres fekete-fehér

várba, ahol Whyck, a boszorkány várta őket. A két vándor átadta a receptet, majd sebtiben elköszöntek a varázslónőtől, hiszen várták őket a fiatalok menyegzőjére. Az esküvőre a varázslónő is hivatalos volt. Ezért együtt vágtak neki az útnak. Menet közben a két ifjú elmesélte a kalandokkal teli küldetés részleteit. Mire a jóságos boszorkány elmondta nekik, hogy a csoki receptet nászajándékba szánta az ifjú párnak, de mivel a küldetés kezdetén még nem is létezett Amastrianna és Sparrow szerelme Huligán László

-ja volt összehozni a két fiatalt és ezáltal megteremteni a békét Arendyll népei között. Az esküvő egy hétig tartott, Judea városának szökőkutjaiból is a finom és lágy csokoládé folyt. Huligán László annyi csokoládét evett, hogy még egy hónap múlva is fájt a gyomra, ha csak a csokira gondolt. De levonta a történtekből élete tanulságát, hogy a lustálkodásnál sokkal hasznosabb mások segítségére sietni és ezáltal mindenkit (és persze magunkat is) boldoggá tenni

Vége!

 

[DeletedUser434]

Leszámolás
II. Fejezet - A csapat​

úton töltött napja alatt, szerény, de hangos sereget toborzott. A hajnal első sugara, egy, a táborhelyül szolgáló tisztást szegélyező, magasabb sziklán ülve találta. Onnan nézett le fáradtan, az éjszakai tivornyát éppen kiheverni készülő, szedett-vedett seregére.
- Holnap véget ér az utazás, megérkezünk! Vajon tényleg készen állunk arra, ami Ránk vár?- szívét átjárta a kétely.
- Tényleg ezekre az emberekre, és elfekre van Nekem szükségem? Nem lehet, hogy a kard tévedett? - mikor idáig jutott, gondterhelten ráncolta össze homlokát. Visszagondolva, már a toborzás is túlontúl egyszerű volt.

Amikor az ominózus reggelen, először vette a kezébe, már sejtette, hogy ez jóval több, mint egyszerű kard, szinte áradt belőle, valami földöntúli erő. Rongyokba bugyolálta, majd betette a hátizsákjába pár, sebtében odadobott répa, és alma mellé. Mivel szülei - régi kereskedő hagyomány szerint - már hajnal óta a piacon tüsténkedtek, ezért csupán egy levelet hagyott hátra az étkező asztalán, és elindult élete kalandjára.
Az első csatlakozó, a pityókás pap

volt. Épphogy elhagyta városkájának határát, még az út pora is csak éppen megnyaldosta, vásott csizmája sarkát, amikor belebotlott. Szó szerint, mivel az, édes delíriumban, az út közepén hevert. Már éppen kikerülte volna, amikor megérezte az erőt, mely a hátizsákjában megbúvó kardból áradt felé. Visszalépett, majd kulacsából friss vizet fröcskölt, a félig öntudatlan férfi arcába. Az, állapotát meghazudtoló fürgeséggel kapta ki kezéből a kulacsot, majd nagyot húzott belőle. Aztán fancsali képpel, azonnal ki is köpte. - Ez víz! Meg akarsz mérgezni Te elf?- ordította magából kikelve. Majd hirtelen a hátizsákra meredt, szeme kitisztult, és csak annyit mondott: - Mehetünk! - azzal felállt, leporolta ruháját, és várakozó tekintettel nézett rá. Elindultak tehát.
A következő két csatlakozó, az olasz ikrek

és

voltak. Nagy kardforgató hírében álltak, amint azt a nevük melletti szám is jelezte, hiszen az, a leölt ellenfelek számát takarta. Éppen három, frissen ejtett nyulat sütögettek az erdő széli tisztáson, amikor megérkeztek. - Venite, venite ragazzi! - kiabálták már messziről. Amiből persze hőseink, semmit nem értettek, ám a hozzá tartozó heves karlengetésből egyértelmű volt, hogy éppen most lettek meghívva vacsorára. Ahogy letelepedtek a tűz mellé, az ikrek, szinte megbabonázva meredtek a hátizsákra. A belsejében megbúvó kard ereje, egy pillanatra szinte tapinthatóvá vált. - Jövünk Mi is! - szólaltak meg szinte egyszerre, mindenféle akcentus nélkül. Hajnalban immár négyen indultak tovább.

-al, és barátjával

-val az ivóban találkoztak. Utóbbi neve, hányatott gyermekkora emléke volt, melyet barátjának köszönhetett. Ugyanis az, még ifjú íjász korában, mikor még nem bánt ilyen jól fegyverével, érzékeny sebet ejtett, barátja férfiúságán. Barátságukon az eset, nem ejtett csorbát, a seb is begyógyult, ám a népek gúnyolódása, Rajta ragasztotta eme - lássuk be, nem túl hízelgő -, nevet. Éppen sörös kupáik mellől mustrálgatták, az ivó tulajdonosának, nem túl szép, de annál kacérabb leányát, amikor Alexander betoppant csapatával. A láthatatlan erő, a két jó barát asztalához vezette, a gyaloglásban megfáradt csapatot. Szótlanul foglaltak helyet, az üres székeken. Majd kisvártatva Fagolyó megszólalt: - Parancsolj Velünk, Uram!- így lettek immáron hatan.
Már éppen elfogyasztani készültek, a megrendelt jóféle barna sört, amikor asztalukhoz lépett a három angol:

esztendős lovag,

esztendős öccse iméntinek, és

. Csak annyit mondtak, miközben helyet foglaltak, hogy: - Jövünk Mi is!
Még le sem folyt torkukon, az első kupa ital, amikor újabb vendég érkezett. Egy titokzatos, csukját viselő

darab csillaggal, köpönyege alól néha ki-kivillanó, míves kardhüvelyén. Ő nem szólt semmit, csak mélyen meghajolt, és helyet foglalt.
E napot az ivóban múlatták, csak reggel indultak tovább.



Folyt.köv. ....
(By Macipiri)