• Kedves olvasó,

    Ahhoz, hogy a fórumon zajló beszélgetésekben részt vehess, vagy saját témákat nyithass, szükséged van egy játékbeli felhasználói fiókra. REGISZTRÁLJ ITT!

Történetíró játék

  • Témaindító Témaindító DeletedUser3
  • Kezdés ideje Kezdés ideje
Státusz
Nem lehet hozzászólni.

DeletedUser3

Vendég
tortenetirojatek.png

Kedves Elfek és Emberek!
Ezennel történetíró játékra invitálunk benneteket. Megannyi kultúra különbözően ünnepli a téli időszakot, ez Elvenaron sincs másként. Ti mit gondoltok, hogyan ünneplik az Elfek, az Emberek és a Törpök, no meg a sok más faj a téli ünnepeket? Írjátok meg ide, egy hozzászólásba.
Kritérium: A történet ne legyen hosszabb, mint egy nyomtatott A/4-es oldal.
Játék ideje: December 5-12, szombat, 12:00
Jutalom: Minden beküldött történetet az Elvenar csapat fog elbírálni, és több szempont alapján osztunk ki 1-5 pontot.

Figyelem: A hozzászólások rejtve maradnak a játék végéig, nem fognak megjelenni a beküldés után. Nem kell többször beküldeni őket!
​
Sok sikert kívánunk mindenkinek!

Üdvözlettel:
Az Elvenar csapata
 
Elvenar világában mindig béke honolt, egyszer minden faj (az embereket és az elfeket kivéve) eltűnt. Az hogy e két faj fenn maradt nemmás az oka, hogy mindkét fajnak megvolt a maga Jézusa, akik feláldozták magukat csak azért hogy fenn maradjon a saját fajtájuk. Az Elfek úgy ünneplik meg eme feláldozást, hogy minden évben oda gyűlnek a városaik főépületük köré és varázs hatalmuk segítségével egy-egy új fát varázsolnak a földből imaként, hogy a faj a következő években is fenn maradjon. Az Emberek mindig egy a háztartásuk által készített kis tárgyat visznek a főépülethez. A Törpök kemény munkájuk gyümölcseként mindig a legjobban sikerült öntött réz figurájukat viszik a vendég város főépületéhez. Az Elfekben és az Emberekben az a közös, hogy felállítanak egy nagy fát, ami alá viszik az ajándékokat. Másnap mindenki azt veszi észre, hogy kapott egy kis meglepetést becsomagolva megcímezve. Mindenki szentül hiszi, hogy a kis Jézuska látta, milyen ajándékot vittek neki és ennek megfelelő ajándékot visz mindenkinek a fa alá.
 
Az Első Közös Tél

Egy száz éves entet öltöztettek éppen,
A máskor oly rideg, duhaj csatatéren.
Ágain a díszek, selyemből, kámzsából,
Koronája végén, csillogó varázspor.

Itt-ott eyg vicsorgás, megjöttek az Orkok,
Ők hozták az ételt, a gyomor már nem korgott.
Fegyver nélkül járnak, palotájuk sincsen,
Már nem marakodnak a koncon meg kincsen.
Gólem lépte súlyos, szikla izzik kézben,
Mától nem dobálja, tüzet rak a bércen.
Pap jön az áldással, mit hozhatott volna,
Székek meg asztalok? - Az a pórnép dolga!
Az ágyús levest mér egy rohamsisakba,
Öreg Sárkány bort tölt, de kiürül a kanna.
Kardtáncos ünnepli a jó ötlet urát,
Mára bezárták már a manufaktúrát.
Banditák szórják szét, lopott kincseiket,
Meg is tölti szépen az egész csatateret.
Varázslónő mormog, átkot old a népen,
Simul a fancsali, jót röhög a képen.
Bűz terjeng a lápból, a szörnyek érkeznek,
Ilyen békés napon még ők sem vétkeznek.
Nincsen már háború, a harang is megkondul,
Lovag vágta bőrén, a seb lassan begyógyul.
A törp rúnát szállít, osztja szerte-széjjel,
Jó dolog itt lenni, nincsen mindig éjjel.
Fejszések ölelik a rég eltűnt barátot
Drágakövet adnak, százezer karátot.

Nem érti az Elf nép, mivégre az ünnep,
De a háborúért, bizony ő sem tüntet.
Csettint az elf király, ők hozták a havat,
Most minden nép boldog, télen együtt mulat.
 
Az Elfek első Karácsonya
​

​

Egy fehér farkas jelezte jöttét,
Ág roppant léptei alatt,
Deresre fagyott fehér szakálla,
Vörös leplére hó tapadt.
​

​

Lassan, osonva jött a sötétben,
Karácsonynak éjjelén,
Mögötte csendben, tíz farkas kísérte,
Egy fenyőfát húzva, a Főépület felé.
​

​

Nem mozdult semmi az éjben,
Aludt az összes felnőtt, és gyerek,
Csak botja ragyogott a sötétben,
Meleg fénnyel szórva be a teret.
​

​

Terhüket lerakván, köré gyűltek,
S figyelték a bűvös farkasok,
Tartották lobogó, vörös palástját,
Melybe néha, pajkos szél kapott.
​

​

Kezét, s botját a magasba emelte,
S a fenyőfa vad táncba fogott,
Majd lassan megállt megpihenve,
S Ő lehúzott reá az égről,
Néhány fénylő csillagot.
​

​

Apró tündérkék hoztak reája, harangvirágot,
Pirosló bogyókat, aranyló tobozokat,
Manócskák lógattak minden ágára,
Hópelyheket, jégvirágot,
Csillogó papírú szaloncukrokat.
​

​

Mikor a karácsonyfa készen állt,
Botját ismét a magasba emelte,
Az égből megannyi ajándék alászállt,
A havat a fa alatt, színig betemette.
​

​

Volt ott minden Elfnek, Gólemnek, Treantnak, Törpnek,
Felnőttnek, és gyermeknek is hozott ajándékokat:
​

Gólemnek fapapucs, diótörő,
Kardtáncosoknak jóféle penge,
Törpnek csákány, drágakő,
Trentoknak fésű, lombseprű,
Varázslónőknek varázskelme,
Elf babáknak, babaház,
Apukáknak bajuszpedrő,
Elf mamáknak szemfestőmáz,
S alabástrom fülönfüggő.
​

​

Botját felemelte, s kigyúltak a fények,
De Neki még, ezer dolga akadt,
Ezért sietve ment tovább az éjben,
Csizmájára ezüst hó tapadt,
​

​

De a dombtetőn még visszanéz, s megáll,
Csak ennyit suttog maga elé:
BOLDOG KARÁCSONYT ELVENAR!!!
​

(By Macipiri)
​


(P. S. : Tudom, prózában várjátok a pályaműveket, nem tehetek róla, hogy éppen nem abban kapott el az ihlet... ;):)
Remélem, azért így is értékelhető lesz... :))
 
Elvenari karácsony

Smirghhirdt1 száműzése után az elfek elkezdték újjáépíteni és fejleszteni a városukat, Magic Elf Town-t, így az a téli ünnepekre egy modern, hatalmas központtá alakult. A karácsony az elfek legfontosabb ünnepe, így már október közepén elkezdtek rá készülődni.
A főtéren lett a karácsonyi események helyszíne kialakítva. A tér egyik felében egy nagy színpad áll, világító égősorokkal és egyéb látványos dekorációkkal díszítve. A téren minden fele csillogó hópihék teszik látványossá a tájat.
A tér központi eleme a hatalmas karácsonyfa. Ezt a fát nagyon szigorú előírások alapján választja ki néhány vállalkozó elf. Pontos előírások vannak a színére, magasságára, kerületére, de még az ágainak darabszáma, és azoknak hosszúságai is meg van határozva, amelytől tilos eltérni.
Láthatjuk, hogy a megfelelő fenyő kiválasztása nem könnyű feladat, néha hónapokat is igénybe vesz, de megéri a fáradozás. Amit megtalálták a megfelelő egyedet, elszállítják a főtér közepére, úgy, hogy közben minden utcát érintenek.
Amit a helyére került, elkezdik feldíszíteni, amelyben a város összes lakója részt vesz. Természetesen a fénysorok itt sem maradnak el, általában a több száz kilométerre lévő városokból is megfigyelhető ez a pompás látvány.
Karácsony estéjén minden elf kilátogat a főtérre, kihelyez egy ajándékot a gondosan kiválasztott és feldíszített karácsonyfa alá. Ezután mindenki választhat egy ajándékot magának. Ezek után még nincs vége a karácsonyi ünnepnek, ugyanis most jön az egyik legfontosabb dolog. Az elfek híres színdarabját játsszák el a nagy színpadon, amelyben az egyszerű városlakók is részt vehetnek, ha ahhoz van kedvük.
Az elfek nagyon szeretnek együtt ünnepelni, és ezt a nagyszerű ünnepet semmi sem ronthatja el, még Surra Magge2 sem.
1 Volt segéd, nyomozó, aki elárulta városát, ezért száműzték
2 Egykori uralkodó, a város ellensége
 
Azon a Fagyos December 24.-én...

-Bamm...-csattant nagyot a hentesbárd Kubanek, a hentes asztalán amint éppen egy sertésbordát szeletelt. Szenteste
volt, és már elmúlt este 7 óra is. Ilyenkor mindig kicsit tovább tartott nyitva, hátha valaki az utolsó pillanatokban téved
be az ünnepi lakomának valóért. De ma alig volt forgalma. Nagyot sóhajtva nézet ki az ablakon, az odakint tomboló hóviharba.
Megélt már jó pár fagyos telet, de ilyen ítéletidőt még Ő sem látott. A Főtéren minden évben megrendezett ünnepi vásár is elmaradt.
Az emberek csendben ünnepeltek az otthonaikban.
-Pedig de jó is volna a kordélyról sült kolbászt, és rablóhúst árulni az ünnepi forgatagban. -gondolta.
Már épp azon volt, hogy bezár, mikor meghallotta a bejárati ajtó fölé akasztott csengő csilingelését. A jövevény a kint tomboló
vihar elől menekülhetett be, magas volt, és vékony. Barna utazóköpenyt viselt. Csuklyája teljesen eltakarta az arcát, addig a
pillanatig, míg hátra nem hajtotta. Egy elf férfi volt az. Gyakran megfordultak elf kereskedők a városban, vagy katonák, akik engedélyt
kaptak az áthaladásra, hogy aztán a szomszédos tartományokban ereklyéket, rúnaszilánkokat kutassanak fel,
de Kubanek boltját mindig elkerülték. Az elf körbenézett, arcán látszott, hogy csak abban a pillanatban döbbent rá, hová
is tévedt be, és komolyan fontolóra veszi, hogy sarkon fordul, és visszamegy a viharba.
-Jöjjön csak beljebb nyugodtan.-szólt rá a hentes.-Nem jó ebben a cudar időben kint lenni.
-Az elf férfi lassan megindult a pulthoz.
-Aztán mi járatban errefelé?-Kérdezte Kubanak, miközben letette a bárdot és megtörölte a kezeit egy rongyban. -Tán kereskedő?
-Nem. -válaszolt az elf. -Úrnőnk levelét továbbítottam a ti városotok Úrnőjének. Úgy terveztem estére hazaérek, de a hirtelen jött vihar
miatt nem járhatóak az utak, és a városban ragadtam. Azt hittem ez valami fogadó lesz. Odakint a hó már eltakarta a kirakatot.
-Kubanek végignézett vendégén, aki büszke tartása ellenére is eléggé csapzottan festett, amint ruhájából csöpögött az olvadt hólé, egyre nagyobb
tócsát hagyva a padlón.
-Na jöjjön. Itt eléggé hűvös van az árú miatt, de a bolt felett van a lakásom. A kandallóban ropog a tűz. Megvárhatja míg
alábbhagy ez az ítéletidő. Gondolom nem szívesen bóklászna odakint a fogadót keresve. -azzal elindult a lakásba vezető lépcső felé, hátra
sem nézve. Az elf vonakodott ugyan, de mégiscsak követte.
-Tika! -kiáltott Kubanek már a lépcsőről feleségének. - Készíts ki még egy terítéket! Vendéget hozok.
-Arra semmi szükség. -tiltakozott a jövevény.
-Ugyan már. -nevetett a hentes. -Nálam senki nem fog éhen halni. Főleg nem szenteste.
-Tika ugyan kissé megtorpant mikor meglátta miféle szerzet is a vendégük, de hamar összeszedte magát. Fürgén pakolta az asztalra az ünnepi étkeket, és nagyon ügyelt rá, hogy hús még véletlenül se kerüljön az elf elé, ellenben friss kalács, párolt zöldségek, sajt, vaj, méz, gyümölcs
bőven legyen a tányérja körül. Csupa olyan étel, amiről úgy gondolta, vendégük szeretheti. Na és persze forralt bor, és különböző gyümölcsborok.
Hála a jól menő boltnak, jó módú család voltak. Feanor ( mert idő közben kiderült, hogy így hívják az elfet ), kényelmetlenül érezte magát.
Nem volt emberi társasághoz szokva, és habár éhes volt, csak pár falatot evett. Úgy gondolta, pusztán csak udvariasságból hívták meg,
és nem szívesen látott vendég. Épp azon gondolkodott, megköszöni a szíves vendéglátást, és mégiscsak megkeresi a fogadót, mikor Tika
egy jó korsó forralt bort töltött neki.
-Meséljen magáról! -kérte mosolyogva. -Oly ritkán találkozunk elfekkel.
-Talán az erős ital okozta, vagy a vendéglátói kedvessége, de Feanor lassan mégiscsak kezdett feloldódni, és mesélni.
Aznap este nagyon sokat beszélgetett a két emberrel. Mesélt a családjáról, feleségéről, hogy szeretett volna a vásárból hazavinni valami ajándékot
két kislányuknak. Beszélgettek a törpékről, és a különböző városokra gyakorolt hatásaikról. Elvenár régi dicsőségéről. Az elfek, és az emberek manufaktúráikról, és még sok ezer más dologról. Észre sem vették, hogy odakint közben lasan megvirradt, és a vihar csendes hóesésbe váltott.
-Most már ideje indulnom. -köszönt el a vendéglátóitól Feanor.
-Egy kis útravaló. -nyújtott át egy fonott kosarat Tika, amiben diós, és mákos kalács volt, egy kulacs forralt bor, és két kukoricacsuhé angyalka,
amit az asszony saját kezűleg készített a vásárra.
-Szeretném én is valamivel meghálálni a kedvességeteket.- mondta az elf. Azzal szép lassan végigjárta a házat, különös szavakat mormolva, ujjait néhol végighúzva a falakon. Az épület mintha hírtelen elevennek hatott volna. Kubanek, és Tika lelkét pedig öröm járta át.
-Mi volt ez? -kérdezte a hentes.
-Tisztító mágia. -felelte az elf. -Megtisztítja az épületeket, és jó hatással van az ott lévőkre. Még 8 órán át lesz érezhető a hatása.
-Azzal elköszönt új barátaitól. Megígérte, hogyha a városban jár mindig benéz ezentúl hozzájuk, és megígértette velük, hogy húsvétkor Kubanekék látogatják meg az Ő családját. A tavasz kezdete az elfeknél ugyanis nagyon nagy ünnep. Felvette utazóköpenyét, és már kint is termett az utcán, meglepően fürgén lépkedve a nagy hóban. Kubanek és Tika még egy darabig néztek utánna.
-Tudod -ölelte át férjét Tika. -erre a szentestére mindig is emlékezni fogok.
-Én is- mosolygott feleségére a hentes. -Én is.
 
A Játék ma délben lezárult. Most átnézzük a nevezéseket és pontozunk. Az eredményeket kicsit később fogjuk közzétenni.
 
Státusz
Nem lehet hozzászólni.
Vissza
Fent