• Kedves olvasó,

    Ahhoz, hogy a fórumon zajló beszélgetésekben részt vehess, vagy saját témákat nyithass, szükséged van egy játékbeli felhasználói fiókra. REGISZTRÁLJ ITT!

m31oti

DeletedUser

Vendég
Meghajlás mindenkinek!

A szöveget google fordítóval szerkesztettük, mert nem tudtuk, hogy embernyelven kell bemutatkozni. Khmm...
Kicsit sértő. Egy elf vezérnek. :(

Na! Magamról. Egy titok. :eek: Nem is vagyok m31oti igazából, ez csak az álnevem. o_O

Vándorlásunkról. Tegnap itt lődörögtünk éhesen az erdőben "kiccsaládommal" és láttunk egy csomó vaddisznót. Letelepedtünk a csapás mellett, bár kicsit nedves. Nem tesz jót a reumámnak, a gyógyfüves lányt meg a múlthéten elszerette a gyógyszertáros. Ezért lett városom neve : Vaddisznócsapás. Eddig érthető? Vagyok?

Népemről. Az Elfek egy különleges és ritka de sokra hívatott csoportja vagyunk. Történelmünk a múltba vész de a TV-ben szereplő tisztánlátók szerint az ember és a szamár keverékéből lettünk.... Na most , hogy ez pontosan hogy zajlott le, azt ne kérdezzétek, de az avataromat elnézve nehéz lenne bármit is tagadni. :rolleyes:

Harcosként is megálljuk a helyünet, bár így helyesebb : megüljük. Főleg a távolsági harcban remekelünk. Távolról, biztonságból nézzük az eseményeket. Gyengém, hogy ilyenkor kedvelek fogadásokat kötni. ;) Ha viszont eldőlni látszik a harc nyomban ott termünk. A vesztesek biztatása és zsebének egyidejű ürítése a specialitásunk.

Kérem, hogy látogatásotok alkalmával kíméljetek meg az ajándékba hozott herbáriáktól. A fene se bíbelődik vele. Manna sem kell. Nem eszünk semmiféle füveket, csillagport vagy műzlit. :confused: Viszont ha beállítasz egy fél nyúzatlan vadkannal, hát igen jó barát leszel. Gyengém a vadkantorta, szalonnájába posírozva. De esszük levesnek, tésztának, csinálunk belőle halászlevet és vargabélest, mákosgubának egyenesen kiváló. Mégis ezeken felül legkiválóbb a vadkanból, rakottkrumplit csinálni, ahol, az alsó sorba rakott lapockára, rögtön ráhalmozol egy sor karajt, erre mehet a comb, kis szalonna darabokkal és ezt ismételgeted, míg meg nem telik a csille (csak ebben az igazi) vagy el nem lopja valamelyikünk a húst.

Hát ennyit magunkról, jó étvágyú üdvözletem mindenkinek.

Úi: Ezt a malac mondja.

Úi 2: Csorbult nyílhegyeket átalányban javítunk. Vagy másszátok meg. Ha már hegy...:D
 
Utoljára egy moderátor szerkesztette:

DeletedUser69

Vendég
Nekem meg problémám van.
Tudom, forduljak orvoshoz, de én eddig ide jártam röhögni az aláírásodban szereplő kis életképek miján.
Most meg nem látok egyet se nem, oszt így nincs van lehet röhögnyi.
Kérem szépen, ha már privátban nem küldöd nekem elmeszösszeneteidet, akkor azokat itt vagy egyéb nyilaványos helyen közölni szíveskedjél, me' röhögnyi jóóóóóóóó........ Köszi:)
 

DeletedUser

Vendég
Kedves Kutja!

Nagyon megtisztelő! Ezért most hálából elmesélem neked, hogyan választottak bírót a Suttyóelfek! (Persze Csudrinak a nagy unszolónak is)
----------------------------------------------
Egyött a hűvössebb idő, na ilyenko máá mink kész coktunk lenni a betakarítássa, mee jön a sár. Arra meg nincse varázslat. Idény se vót másképp. Szépen minde' húst, gyümőcsöket, (mongyuk ezt én nemige fogyasztám) húst, zőccséget (mongyuk ezt se fogyasztám) húst, meg füstőt dógokat, aztá szalonját, cipőket, egyszóvaa mindent amit e lehet fogyasztani, betakarítottunk.... Innen a szomszéd falukbó. Ilyen gerebgye féléket nemige hoztunk, azokka csak a munka vaa.
Gondótam mijjen jó most nekem, főmácok a pamlagra aztá csak onna' urakodok, meg nyomom veszettű ezt a Evenár micsodát. Azt szeretem csináni.
Szóva el isteet vagy 3 nap ebbő az urakodásbó, de vagy néhány óránként, állandójan becalattak panaszkodni.
Ecce egy bóhás pokrócon vecekettek, másszó a sámánt ütötték. Tegnap valakinek odébblopták a házát, mámma meg az eggyik hülyét avás közbe, bevarázsóták a vaddisznó ólba. Azt ott röhögtek.
Hát gondótam nemige' mehet ez így tovább, mee mingyá befellekdzik a pamlagi kyráyságomnak, meg az Evenáromnak is. Pedig azt szeretem csináni. Vagy montam máá?
Fővettem a kyráyi gatyámat, azt kicaplaték a Cent Bőcshöz. Az olyan, hogy ott áll és miko mellette állunk aszisszük okossabbak vagyunk. De például nem eszik meg semmit. Csak ott áll.
Na ekurjantottam magam. - Ide mind aki 1000 éves! Bakfisok meg takaroggyanak. Itt komoly ügy vaa.- Jött majnem az egéc falu. Néztem nagyot, csak nem gyutott eszembe, hogy minnek megvaa az 1000 éves varázslattya. Második vizsga mikoo két évessek lecnek. Na mindeggy.
- Kell nektek egy bíró féle, mer nem tudok tőlletek nyugottan urakodni! - ekerekedett a fülük, azt se tutták miaz.- Emberekné is van! - montam, erre páran má fódurtak ki a térrő.
- Hova-hova! - kiabátam utánuk
- Akkó megcerezzük tőllük! - válacóta a legtorzonborzon (ect a szót nem tudom). Na rágyuk fricskáztam egy könnyű dermesztőt, csak hogy ne sijessenek má annyira. De méé csapta meg a villám mindet, jégesőve egybekötve és méé futott át rajtuk egy csorda Tűzjáró azt meg nem tudom. Maj megnézem a könyvbe, lehet etévectettem megint. Annyi féle vaa, ki tuggya megjegyezni... Persze kiröhögött mind. Imággyák ezeket. Mé az emberekné meg mássa kábítcsák magukat. Azt lehet?
Szóva odaintettem magamhó act a tettrekészet, amellyik elő vonút. Ezeket kedvelem a legjobba, emlékcek a mútkó úgy lopta ki vaddisznó családbú az apát, hogy a felesége észre se vette. Szóvaa a teheccségtű mindig ellágyulok. Odagyött röhögve a szeme még káprázott, a mellyin meg a gólemek lábnyoma.
- Na te varázsnéküli kis féreg!- mondok atyaian - Azt hogy neveztek e mikoo kitettek az Entek ágára száradni. - Emberekné is vaa ilyen, csak ott meg hidegvizet locsónak a kis békákra miko nevet adnak rá!. Az meg millyen barbár dolog! Ahogy mink csinájjuk legalább a rontás kiiszkol a kis fügefülűekbű.
- Tjuk a nevem! - Na ott fetrengtem vagy két berúgásnyi ideig. - Mii vaaaa! - Odagyött a Büdrül (azt nevectem ki főovasómesternek) , hónajjába meg az octájnapló. Emberektő hoztuk haza, jó dolog, bele lehet írni mellyik család vaa itthon, meg mellyik éppen, hova ment betakarítani.
Aszongya - Ez nagyoo ticteletre métó családbú való. A hétujjujak nemzetségibő! Hatan vannak tesvérek! A Kutja, a Tjuk, a Hattjú, a Lappantjú, a Pontj, meg a Pöttjös Labda.
- Ja az más! - mondék. - Akko itt egy nagy kegy neked te potjaleső és kesztjű nélküli hamiskártjás! Nevezzed meg, hotj, ki legyen a bíró! De figyemeztetlek ez egy ollyan fontos dolog amit nem lehet megenni! - Láttam így má nem naggyon érdekli. Aszonta :
- Inkább varázsójá még mester! - És áhitatossan nézett, káprázó szemejive.
- Jóvan! Ha megmondod ki a bíró nállunk, rádkűdök egy hasítót! - Főélett egybő és rámutatott Talarel nevűre, aki az utósó sorba át és békéssen fojatta a nyálját.
- Hoty legyen az! - kiabátam rá - Nem láccik, hoty fékegyemű szegény! - Erre Büdrül, aki értett az ilyenekhő, odaba bökött :
- Az a jó ha fékegyemű! Egyce mekkegyemez, ecce nem! Így naggyon igazságos kyráy leszee.
Mekk hajótam az écérvek között és kineveztem Talarelt bírónak. Na így válactottunk mink Suttjóelfek bírót.

Két nap múva magamhó tértem, mekktuttam, hogy a Kutja nevű má nem lakik itt mee saját várost alapozott. Nekem tovább bidzserg a tarkóm. Megadtam a hasítót ennek a Tjuk nevűnek hadd örűjön, de valamit eronthattam mee leégett az összes disznó ólja, ezek mekk szétszalattak. Szóva most kezdhessük megin a betakarítást. Aszonygyák akik látták, hoty valami láthatatlan erő a sziklákhó csapkodott háromcázhuconkilensze. Mindeggy megnézem a varázskönyvbe.
Különbe rend vaa. Talarel eggy varazslatot ismer, a fülhajtogatóst, arra meg mink efek elég nagyon kényessek vagyunk. Ezé mindenki kussol.
 
Utoljára egy moderátor szerkesztette:

DeletedUser240

Vendég
Sera, varga2002, Xenia and 3 mások kedvelik ezt.

Olvasom ezt a királyságos történetet. Sül a kenyér a sütőben, addig is múlatom az időt. Egyszer csak ezt látom itt. Az addig rendben van, hogy sajátos m31oti királyának nyelvezete, ami mindjárt kétféle olvasási módot is lehetővé tesz. Azt viszont nem tudom, hogyan lehet, hogy az élettelen is átvette az ő stílusát?
 

DeletedUser

Vendég
1.
Mostan eggy ideje nem láttatok, mee pallérozódásilag csiszótam az írásom tudományát, azt közbe urakodni is kee néha-néja. De kisajnáltítottam azokat a dógokat a beszédemhő amiket le kee írni, így most nyugodtan szívvel és lélekkel csinálom tovább uraakodásom történetét. Eppizónákba. Epizodiákban. Valami ilyesmi.
A következő megemlítésre méltóbb dolog azza kezdődött, hogy a disznók, szerintem tervszerűjen, szana-széjje fosták a várost. Ráadású keresztű-kasú.
Ez nagyon szomorú dolog, egy olyan tanút nép számára mint én.
Megijjettem ám, mee ha eztet sokájig forszírozzák (na ez milyen szó) ekopik róluk a hús, akko meg máá levágni se érdemes őket. Akkor meg lehet, föl se kel a Nap. Nállunk alapszabályba van fektetve, hogy a reggel kezdődjék el a Nap felkelésével, egy szép vaddisznó levágásával folytatódjék. Ez nagyon jót tesz a spirituális életünknek meg a gyomorunknak. Később a délelőtt folyamán van egy babonavágás, ebéd előtt meg áldozati vágás. Láthatjátok, mink adunk a testi-lelki tisztaságra, ezért se vesszük jó néven, ha ez a gézengúz, tepsibe való népség, előzetes konzultácijó (és ez milyen szó) nélkül, pöcegödörnek használja, fő közlekedési útvonalainkat.
Izgútok mi? Nem kell. Mijelőtt ezt a szépen jövedelmező állast, egy borongós hajnalon, vidám közfelkiáltással magamhó ragadtam, orvos vótam. A malacok orvosa. Vót egy gyógymódom, messze fődön ehíresűt. Fogtam egy jó görbe botot, egy szép darab szalonnát meg egy kutyát, azt kivittem az erdő-mezőre a disznócskákat gyógyúni. Regge elindútunk a legnagyobb sivaakodásba, de estére a jó levegő, séta mindet meggyógyította. Na nem akarok hivaakodni, mer még valaki megérkezik, elég az, hogy ellenségeim sem vitatják, malacprofesszori címemet.
Tehát ha a disznók így visekednek az ablak alatt, raraburát kell szedni. A raraburát nagyon könnyű megismerni mee egy növény. Jó nagyra megnő, mer semmi sem legeli. Már fiatal korától nagyon büdös és mindenhol, de mindenhol zöld. A töve meg barna, a levelei is barnák, de azokon van egy pár sárgás pötty. Na ez kell a beteg disznónak.
A raraburát, minden tisztességes disznótartó királyságban, az ország szélére ültetik, mert a malackák a közelébe nem mennek, így nem kell számolgatni reggelente, lehetetlen elhajtani őket. Gyógymódnak : egyszerűen kell főzni, minden részével eggyütt, egy vagy két fél napig, azután lehűteni de olyannyira, hogy jegesedjen szépen.
Akkor ki kell önteni vödrökbe és a ház sarkánál elbújni. Na mikor gyanútlanul, arrafele parádézik, egy önelégült malac, hirtelen előlépsz és az egész trutyit, a csodákozó pára képibe löttyinted úgy, hogy a hátára is jussék a sűrűjibű.. Elősző megdermednek, de mire felkél a Nap, meggyógyúnak egybő, az fiksz. Ezek átalába két féle képpen gyógyúnak. Az eggyik fele eszalad az erdőbe vissza se néz, de tudod, hogy má nem beteg, mee legalábbis a városba máá nem fosik. Annyira útájják a rarabura szagját, hogy egyszer láttam amikó a malac könyörgött, őt bizony ne öntsék le ezzel a büdös maszlaggal, inkább önként szépen megborotvákozott és seggel ráfarót a nyársra. A másik fajta meg, olyan vacogás szerűen enyúlik. Az is meggyógyút, csak döglötten. Errő nem tehetsz. Jobb gyorsan megsütni.
Amint lássátok, abbú lessz a jó király, aki má sokféle állásba megfordút, mire a fejére lopta a koronát. Hát én is főmértem a tennivalókat és megfuttattam Winettut, az ismeri legjobban a vidéket. Nem igazi elf a nyomorút, de egysze lefeküdt a fődre hallgatózni és megfigyeete, hogy jön a vonat, 200 évve azelőtt, hogy bárki fefedezte vóna. Hát mondok, - ha ilyen éles hallásod van, miközénk beáhatsz......ha véletlen rendezkezel, egy filmfelvevő géppel, amire nekünk most éppen nagy szükségünk van. - Na mit tesz a sors, véletlen a közeli forgatásból kifolyólag, pont rendelkezett eggy darab ilyen masináva. Mi szépen belajstromoztuk (és ez? na ez?) átadtuk cserébe a lila bőrt amit magárahúzhat és máris teljes jogú, hallgatózó elfként bevettük, még egy kalyibát is kapott, hogy a lopott dógokat lehessen valahova erejteni.
De vissza a történelmem lényegére! meghagytam a Winettunak, hogy szaladjék el, egy szép nagy csokor főzet raraburájért és ebben a pillanatban ekezdődött a kalamajka...
 
Utoljára egy moderátor szerkesztette:

DeletedUser

Vendég
2.
Szóval elindút, nagy hallgatózások közepette ez a Természet Átka, - így kee mongyam, mee komplekszusa (piff, ezt is megtanútam) vót. Ez olyan dolog, ami hülyévé tesz és közbe még állandójan körül is kell nézni okos pofávaL Emberek így magyarázzák. Na ennek a Winnédurnak meg úgy jött ki ez az izéje, hogy minden második lépésné, kissé megátt hagatózzni és utánna meg komoj pofáva, bólogatva körűnézett, hogy őtet mostan ki látta. Hát én észrevettem, főleg mee az eső félórába nyóc métert távolodott attó a helytő, ahola megbízást átvette.
- Éntőlem csináhatod, ha ez tégedet meggyógyít, csak az baj hogy elönt a szar minket nemsoká! Aztat én mekkóstótatom Teveled Nagy Rézbőrú Emlék! és! vissza kee adnod a szép lila elfbundát, amit kaptá tőllem. Me atyajilag széttépetlek a sárkányokkaa, a cafatjaidat behányom egy kútba, leöntöm olajja és szépen pörzsölgetem, amíg meg nem ígéred, hogy főhagysz ezze a hagatózásdival, mikó ezek a dögök fijaji meg telipiszkíccsák a fényességes királyságomat. -- mondtam neki csupa szeretette és, hogy meglássa a segítő szándékomat, rendeeetem neki egy pszt-hologust. Gyorsan megérkezik, mer itt rángatózik váálam környékin mindig. Onnajst elindú amikó szólítom, végigszalad a karomon, bele az öklömbe, azt azzal eggyütt belecsapódik a beteg arccsontyába. Azé pszt-hológus, mee aki belenyaat eggy ilyenbe, úgy néz ki mintha, hologrammot bámúna csöndessen, pedig még az se nincsen feetanáva.
Nem nagyon mertem kockáztatni, amiíg ez a bőrharisnya képű a nagy Manituját nézegette körbe-körbe, én mellékűttem a Tjuk nevűt, (tuggyátok a kedvencemet) aki nem ismeri oan jól a terepet, cserébe legalább halad rajta. Olyan ez mint játék, ha sok okosat kezdessz ugatni, a végin kiderű, hogy máá nem is játszó... Okosnak lenni, meg ott van a Winterhur. Az majd elemezget.
Két napig, ha egyenessen mész, bármelyik irányba eléred a rarabura űtetvényeket, akkó is ha minden második lépésné hagatózásilag megpihentetsz, egy kevéske szalonnát magadba...
Mostmá éppen nyóc nap teet el..... A csatát közbe evesztettük. Visszapucókottunk az erdőbe. A várost meg meghagytuk a disznók vécéjinek. Ahogy tekingettem le a fáróó, rájöttem, hogy ez a hejzet nagyon súlyos és valaki nagyon meg fog szenvedni, mire kitakariccsa a mi palotámat.
Ide bizony özönvíz varázslat kee, de aki ehasznál eggy ilyet, az meg kettőt lát mindenbű eggy évig.
Így sajnákoztam máá előre a szerencsétlen fattyúk ivadékán, mikoegyszee csak megjelent az urakodásom közepibe, egy kócos fruska, egy olyanédes-bájos bakfis, apró varázslatokkaa bíbelődött, a tálcáján lévő süteményeket ugrátatta mosolyogva. De nem sikerűt minden ugratás, egy-egy ott landót a sárba vagy ideoda pattogott a fák kitűremkedő gyökerejin, ő meg gyorsan el vagy felkapta, virágos mellénykéjébe törőte a sütipogácsát, visszarakta, azt masírozott egyre közelebb, az átmeneti, trónóni való, környék legmaggassabb fájáhó. Aminek a tetejibe én foglatam helyet, uraakodásilag. Ezek nagyon édes kis elf babák, láttam nekem akar kedveskedni meg is szólítottam :
-- Na! Ha hús nincse abba, akkor takaroggyá mee evarázsolom a nénédet is! -- Szomorújan nézett fel rám a sár közepibül, a kis tálcácskáját meg felém nyújtotta, de a szeme könnyezett azt láttam. Na gondótam, én mostan micsinájjak, ezeket csak úgy nemigen szokták everni, azt a csúfságot, hús nékű én le nem tolom a gigámon, az máá krucifiksz. De hát az a tekintet... csak megsajnátam.
-- Na mindeggy hozzá fő eggyet, azt majd távóró megeszem...vagy mi. Büdrül! Hol a Büdrül! --Az szereti kóstóni az ilyeneket. De hopp, hoznia sem kellett, kibontotta átlátszó szárnyacskáit és halk zizegéssel, felszállt ide mellém, leült arra vastag ágra, amiről én uralkodok mostanában, bűbájos tekintetét végighordozta a mút héten cserét harisnyámon és a mellényzsebemen, amiből egy kakastaréjra vágott sültszalonna kandikálása, varázsolta felejthetetlenül jószagúvvá, a pillanatot.
Mit mongyak nem bántam meg. Így a szalonnáva talán még ez a pitegácsa is lemegy...talán.
-- Meggyes! -- mondta, és tágra nyílt ártatlan szemeivel egy süteményre sandított. Az engedelmesen kezdett emekedni, én egondókodtam, hogy itt valami nem stimmee, nem is emlékszek mikó ütettünk meggyfát. Ki engette ezt? A malacok alig eszik, csak a nyűg vaaa.... közben megérkezett a sütemény és leemeltem a láthatatlan varázsfelhőről.. A számhoz emeltem, a szemem sarkából érzékeltem a bajt, de az időm elfogyott, nem figyeltem eléggé.
A sütemény belerobbant az arcomba, a kábító butacsacsi krémtöl, ami benne vót, leszédültem a vastag uraakodóji ágamrú. Lefelé röpűtemben, fejjel bekopogtam az összes útbaeső harkályoduba, majd jó hamarossan arccal előre, szétfröccsentettem az alattam ehelyezkedő sarat és legvégű a fülem is esüllyedt a simogató, ismerős dagonyába.
Mikoo keztem vóna elurakodni a sáron, megláttam egy csomó bababakfist, fehőtlen röhögcsélésse táncikátak a sártócsa körű, aminek a közepén, reméhetőleg azér királyi pózba, de én vótam ehejezkedve, rögtön jobbra tőllem meg a kakastarélyra vágott szalonnám ismerkedett a természette. A babák minden kör végén szétrobbantottak fölöttem egy mézes pukedlit. Egyszer csak egy tanárnénifülű lény lépett ki egy öreg, de valamitől rettenetesen jókedvű ent mögül (szeretem ha a nép ilyen jókedéjű, mert akkor tudom, hogy jófelé uraakodok.) és leintette a táncikálókat. Én nem bántam, mert épp tizenkettedszer kezdtek bele a
--Nyakig kakis Merovras
jó büdös a lába
--Bújocskázzá az erdőbe
ne gyere a bálba
szövegű versikébe, amit ebben a formában még nem hallottam. Gondótam, megvárom míg efogy a süti, addig úgy sincs eséllyem kimászni, meg nem is siettem, mert elérkezett a második gubanc vagy talány amit nem tuttam mire rávélni. Mi lehet az oka annak, hogy nyóc napra sem értek haza a raraburával és hol van a királyságomban a meggyliget amiről én nem tudok???
Ezen morfondírozódok, mikor végre elfogyott a sütigácsa és a tanárnéni a következő szavakkal terelte egy erdeji ösvényre kis süvölvényejit.
-- Megkapod a négyest, az igéző tekintetre, a sütik is jól sikerültek. A hangnélkül repülés vizsga hármas, de az idővel nem vagyok elégedett. Merovras bácsit hamarabb is be lehet csapni...erre figyelj oda legközelebb! A többit nehezebb lesz! -- mondta átölelve kis tanítványát és lassan eltűntek az entek védelmező ágai között. Csak én marattam a szalonnám és a kéccség, hogy mi változott a királyságomban, míg nem vettem észre.
Na mindegy utánajárok!
 
Utoljára egy moderátor szerkesztette:
Tessaiga

Tessaiga

Erős harcos
Most kicsit meg vagyok lepve. Nem szeretem a suttyóságot, de ezek a történetek lebilincseltek, és alig várom a folytatást! :) A képolvasás miatt kicsit lassan tudom olvasni, de annyival is tovább élvezkedem. :)

Csak gratulálni tudok! Remélem gyüjtöd, és majd kiadod egyszer a Suttyó Elfek történeteként! :)
 

DeletedUser434

Vendég
Tulajdonjog.jpg
 
Utoljára egy moderátor szerkesztette:
Be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod kell ahhoz, hogy ide válaszolhass.
Fent