Rikari
Veterán
Ez egy kellemes és biztonságos alapjárat amiről te írsz. Pont beidézted azt a mondatomat is ami így szól...Elengedhetetlenek ahhoz, hogy többet kihozz magadból. Csak megerősítettél abban, hogy a többhöz, nyilvánvaló, hogy több kell. Egyről beszélünk. Vannak a szép lassan, de biztonságosan játszók (mindig tudjak fejleszteni, 24 órában termelek, olykor pl. havi egyszer bajnokizok, meg kicsit pl. magasfolyosókig tornyozok is, meg ha van kedvem, időm akkor látogatok is), és vannak akik naponta 3-4 alkalommal is termelnek már, mindenkit meglátogatnak, hetente bajnokiznak,a Laborig elmennek olykor a toronyban.Én az utolsó előtti részben vagyok, de ha megnézed, az itt felsorolt csodák nincsenek felhúzva. Nálam csak a négy alap hadi épület van, mégis simán tovább tudom fejleszteni a várost mindenféle harci segítség nélkül. Egyáltalán nem szükségesek ezek ahhoz, hogy a város fejlődjön. Azok csak akkor kellenek, ha mást is akarsz csinálni, például több bajnokságot. Ha csak simán a tartományi bővítéseket csinálod, ahhoz érdemesebb inkább a kereskedést használni, mert az viszonylag kevés. Ha a bajnokságokat akarod csinálni és nagyon magas szinten, akkor érdemes a harci dolgokat kitanulni és azt használni, de az egységek képzéséhez is kell nyersanyag.
Nagy ugrásokkal, mert nem akarom kifejteni mennyi játékstílus és gyakorisági módozat van eljutunk azokhoz, akik többet akarnak kihozni magukból. Itt visszautalok a Calyr által írottakra, mert csodásan kifejtette, hogy azok az Elvenározók akik mindig feszegetik a határaikat, kevesebbek a harci csodák nélkül. Ez már az a szint, ahol mindenben jónak kell lenni, akár egyezkedsz, akár harcolsz. A városnak támogatnia kell (harcban és termelésben egyaránt) a terveidet.
A te mottódat használva, "Ha minden szabályt betartasz, minden jóból kimaradsz!". Szegjétek meg a biztonságot adó korlátok határait, merjetek jobbak és többek lenni. Legyenek céljaitok a városokban. Fejlődjetek és haladjatok előre. Néha ez a kevés, aztán az, de ne adjátok fel! Az utatokba kerülő csodákat építsétek és fejlesszétek. Ha csak egyirányban gondolkoztok nem biztos hogy az eredményes lesz hosszú távon.
Pl. Adott egy szép testvériség, sok taggal, havonta 1x bajnokiznak, mert amolyan kényelmes, kellemes életet élnek Elvenarban. Teszik ezt egyetértésben és nagy nyugalomban, ami ha mindenkinek megfelel, akkor a világon ez a legjobb hely a számukra. Abból fakadóan, hogy havi 1 alkalommal 10 ládáznak nagyon kevés tervrajzzal rendelkeznek, viszont a varázslatos épületek fejlesztéséhez ez szükséges, ha pénzt nem akarnak rájuk költeni. Új faj érkezik, és a testvériségben letett varázslatos épületek a tervrajzok hiánya miatt nem tudnak elegendő fejlesztéshez jutni. Miért?... mert nem bajnokiztak hetente és nincsen csak elenyésző mennyiségű tervrajz a raktáraikban.
Gyémántvásárlásra meg amit magam is meg tudok termelni, talán nem költenék...gondolhatják így is. Nincsen mit tenni 10 ládázni kell heti rendszerességgel, hogy ott ahol eddig ez nem volt érdekes, vagy egy másik testvériségben ez már részletkérdés, de tervrajzhoz kell jutni a lehető legolcsóbban és leggyorsabban.
Azokat hidegen hagyja ez, akiknek a városában leginkább normál épületek vannak, mert nem költöttek varázslatosra. Bezsebelték az Inno ajándék lakóházát és ezt kitették, amihez a havi 1 tervrajz bőven sok is.
Ezt a példát arra vonatkozva hoztam, ha ma valamire, amit simán megtehetsz, különösebb erőfeszítés nélkül, nem fektetsz hangsúlyt, az holnap lehet, hogy hiányozni fog a városodból. A kényelemnek ára van.
Volt már nálunk vendég a testvériségünkben csak azért hogy tervrajzot szerezhessen magának, mert ahol van ott nem 10 ládáznak. Én ezt megértettem, felvettem megkapta a tervrajzát és elbúcsúztunk egymástól. Ő örült és mi is, hogy segíthettünk neki.
Az előrelátás fontossága igaz a csodákra is. Attól hogy most nem harcolsz, az nem azt jelenti, hogy soha nem fogsz. Gondolj kicsit előre és ha teheted befektetésként biztosítsd a későbbi lehetőségeid alapját, hogy ne a nulláról kelljen indulnod, hogy szélesebb horizonton játszhass.
Én szeretem a határaimat feszegetni, kihozni a többet magamból, de csak a realitások talaján maradva. Mondhatni óvatos duhaj vagyok, aki kivesz mindent a játékból ami kell neki, amire a testvérisége lehetőséget ad, de ész nélkül nem hozok áldozatokat csak hogy valamiben is elől lifegjek, mint szélvédőn a dobókockák. Még a végén elszédülök és elfelejtem azt is hogy játszani jöttem, nem dolgozni.
Utoljára szerkesztve: